Ha nincs kedved végig olvasni, de azon hezitálsz, hogy vegyél, vagy ne vegyél, akkor lapozz a lap aljára, és ez talán segít a döntésben.

Erre felé,(Keleten) nem nagyon van autópálya, és nem nagyon tudok gondolkodni. Nem hogy bérbe, de még a sajátjaimat sem tudom rendezni, mivel állandóan figyelni kell. Ha nem autópályán gurulsz, akkor az utak katasztrofális állapotban vannak. Valamikor, déli szomszédunk útjainak állapotára hivatkoztunk. Mostanában voltam arra, és mondhatom nagyon haladnak, a hátrány ledolgozásán, ami azt jelenti, hogy holnapra le leszünk maradva. Vagy, már holnap van? Na, mindegy.

Közlik az „örömhírt”. Még egyszer mennem kell a vasasokhoz. Konténerben jön a létyó, és a konténerterminálba fogom megkapni. Megyek érte. Keresztül megyek az országon kétszer, az autó olyan retkes, mint amit bevakoltak. Esik az eső rendületlenül, az utak sárosak. Ezzel nem foglalkozik senki. A hőfok rendben van 40 C! Pikk-pakk végzek vele. Ez az FM átjátszó nem nagyon akar működni, de rájövök, hogy egy beton csarnokban állok, és lehet, hogy ezért. Igazából nem nagyon értem, hogy miért jó, de a teljesség kedvéért ki fogom próbálni. Megyek mosatni. Füzesabonynál letérek Jászberény felé. Komolyan mondom, halálfélelmem van. 60-as tábla van kitéve, de ha szembe jön valaki, majdnem megállok. Ez már nem is út, csak egy aszfalt mezsgye. Valamikor jártam erre úgy 6-7 éve. Azóta, ezzel tutira nem foglalkoztak. Mire jó mégis? Tesztelni. Tesztelni a tartót. A szerkezet rezzenéstelenül tartja az 5”-ost. Nagyon jó. Kicsit rövidebb, és nem lehet 90º-ba elfordítani, de ez legyen a legkevesebb. Hátrébb került, de jól látom így is. Észre vettem, hogy a gazdaságvállság, biológiailag is hatott rám. Gyengült a szemem. A számlámra érkező összeget egyre kisebbnek látom. Néha szóvá teszem a górénál, de így ebben a formában először, nem nagyon értette.
- Szia, Főnök!- mondom tőlem telhetően komoly kifejezéssel - Lenne egy kis megbeszélni valónk…..
- Őőőő…izé… halasszuk már holnapra, mert ezer dolgom van. - vágja rá élből, és a telefonja után nyúlkál, remélve, hogy megszólal. Nagy találmány a mobil. Zavaros helyzetekben, lehet taperolni, amit nem lehetett egy régi tárcsással, vagy egy kurblissal.
A főnökök mindig tudják, hogy mikor fogják őket hívni. Telepatikus képességeik vannak. De! Akkor minek a telefon? Megyek utána, vagyis inkább rohanok, mert észre vettem, hogy egy ilyen beszélgetés kilátásba helyezése, a mozgatóizmokra stimuláló hatással van vezető beosztású egyéneknél. Tartom vele a lépést, bár egy fejjel kisebb, mint én, ami, mondjuk az arca méretén, nem nagyon látszik. Hogy az oldal szelleménél maradjak, kb. 7”-ban lehetne kifejezni. A telepátiában valami kommunikációs zavar lép fel, mert a telefon nem akar megszólalni, így kihasználva az alkalmat mondom neki tovább.
- Arra szeretnélek kérni, hogy amennyiben lehetséges járulj hozzá…..
- Tudod, hogy a vállság miatt, csökkenteni kell a kiadásokat, ezért minden erőmmel a kiadások csökkentésén vagyok. – vág a szavamba, nem várva meg a mondóka végét. Ja. Én ne tudnám? Helyben vagyunk! Na, akkor elmondom a problémát, a látásom és a vállság között. A „7”-ban” elhelyezkedő két szempár, feladatnélküli ikonként merd rám, és két forgó homokórát látok benne. Az információ feldolgozhatatlan ebben a formában. A hamarosan bekövetkező, rendszerösszeomlás előtt, ráteszek még egy lapáttal. Röviden előadom, (?) hogy mit gondolok a számokról, pontosabban az utalt összegben szereplő számok nagyságáról. A rendszer újra indul. Fantáziátlan, a sajtóból ismert frázisokkal ecseteli, hogy milyen nehéz a mai világban egy céget irányítani. Jaj! Ezt is megfigyeltem, hogy főnököknél, a fizetés bármilyen formában való említése heveny monológ kényszert vált ki, ami az ebben a beosztásban eltöltött évek során akuttá válik. Egy melósnak legfeljebb a nyálmirigy működését fokozza. Gondolom, nem kell részletezni, a kialakult véleménykülönbséget. Megszólal a telefonja. A lélegzet, amit az „előadáshoz” vett, hirtelen, hajat tépázva áramlik ki, egy értelmetlen mondat közepén. A bértárgyalás, mint kb. minden harmadik hónapban, rám nézve, eredménytelenül zárul. Kell nekem ilyen nick név! Veszi a telót, intünk egymásnak, megyek a dolgomra, közben arra gondolok, hogy…. Inkább nem írom le. Nem jutok elég messzire, mert hangfoszlányok jutnak a fülembe.
-… ma nem jó… holnap… jó, csak nehogy azzal gyere, hogy rossz a látásod….

A x920 remekül végzi a dolgát. Közben visszakerül a TMC vevő, mert a kolléga is rájött, hogy nem tudjuk hasznát venni. No, ebben is van valami jó, mert így be tudok számolni, hogy az x920-al nem fagyogat úgy, mint az elődjével tette. Tehát minden ok. Hát igen, ha nem így lenne, akkor nem kalandoznék oldalidegen gondolatok között. Átmegyek Szlovákiába, Trencsény mellé. Nem sétagalopp. Ezek a navigációk úgy vannak megcsinálva, hogy vagy autópályán terveznek, vagy ha nincs, akkor visznek toronyirányba. Személykocsival utazva ezek a tájak csodálatosak lehetnek, de most uralkodni kell a záróizmokon, minek szorosságát a zabszemmel együtt szokták emlegetni, drámai helyzetekben. Majdnem sikerül elkésnem, de végre magam mögött hagyom a szerpentines hegyi utakat. Megtöltenek, és irány a tulipánok, sajtok, és szélkerekek országa. Az eső még mindig esik, és egyre hidegebb van. Kezdem rendezni a gondolataimat, amikor csörög a telefonom, és valami más hangot is hallok. Hirtelen nem tudom, hogy mi az. A navigáció! Ezt nem is próbáltam. Bámulom. Tiszta király! Addig nézem, hogy a hívó leteszi. Újra csörög, de már nem ér meglepetésként. Nyomom a gombot a PNA-n, és beszélgetünk. Kicsit előre kell hajolni, mert kb. egy méterre, van, de hallani rendesen oda-vissza. Na, ez is tetszik. Az FM dolog nem akar összejönni, és videó lejátszót nem tudom kipróbálni, mert nincs nálam tömörítő program. Hétvégén lesz idő kísérletezni, bár nekem már most tetszik az egész. Hiszen végül is ez, egy útirányt mutató elektronikus segédeszköz.

Ha, ezeket e „gondolatokat” azért olvastad végig, mert szeretnéd meglepni ….őőő.., hölgy ismerősödet karácsonyra egy ilyen kütyüvel, remélve, hogy nem igazán értékeli, és kedvesen átengedi a használatát neked, akkor ne tétovázz. Sajnos Franciaországban leszakadt az ég, ami kb. 3mm csapadékot jelent hó formájában, és itt sem különb a helyzet, mint otthon. Hirtelen jött. Tegnap, december 18-án. Küzdöttem, mint disznó a jégen. Sok baleset volt és sokat kellett várakoznon. Innen megyek: É: 42.01130º x K:0.10508º , Ide: É: 51.88643º x 4.25693º Most itt vagyok: É:47.818831º K:1.641632 Itt találtam netet, amire óránként kell kapcsolódni, így valószínű, hogy az ünnepekig nem tudok a videó lejátszóról nyilatkozni. Már megint nem voltam rövid. Szóval, nekem bejött a vas.

Elózmény I
Elózmény II